Az originál punk rocker, aki bőrdzsekijével, sötét szemüvegével és hosszú hajával a műfaj egyik legjelentősebb ikonja volt, április 16.-án, vasárnap délután elhunyt. A The Ramones 1996-os szétválása után nem igen hallatott magáról, és köztudottan súlyos betegsége miatt (mely a rák egy olyan formája, ami a nyirokrendszert támadja meg) márciusban kórházba is került.

Joey Ramone - eredeti nevén Jeffrey Hyman - 1952 május 19.-én, a New York-i Forest Hills-ben született, a The Ramones alapító tagjaként vonult be a rock és a punk zene történelmébe.

Felbecsülhetetlen hatással voltak a következő generációkra, a híres-hírhedt CBGBs-ből felemelkedve az egész világon az amerikai punk és hardcore szcéna élharcosai voltak. Leghíresebb 'slágereik' a Sheena is a Punk Rocker és az I Wanna be Sedated voltak, a kemény punk hangzást keverték a hatvanas évek dallamos popjával, és több mint két évtizedig riogatták a tisztes polgári családokat.

A csapat eredetileg trióként indult, Joey Ramone (ének, dobok), Johnny Ramone (John Cummings, gitár) és Dee Ramone (Douglas Colvin, basszusgitár) alkotta, Tommy Ramone (Tom Erdelyi) pedig menedzserként működött közre.

Első koncertjüket 1974 március 30.-án, a New York-i Performance Studio-ban adták, két hónappal később Joey előrejött a mikrofonhoz, és Tommy ült a dobok mögé.

A nyár végére ők lettek a CBGB's házigazdái, rendszeresen játszottak a klubban, és csinos kis rajongótábort tudhattak magukénak. Első lemezszerződésüket 1975-ben a Sire-től kapták, Patti Smith-et leszámítva ők voltak az első New York-i punk zenekar, akik lemezt jelentethettek meg. 1976-ban, összesen 6000 dolláros keretből gazdálkodva rögzítették első, Ramones című albumukat, mely egészen a 111. helyig tornászta fel magát az amerikai listán. (úttörő - punk bandától ez óriási teljesítmény)

1976-ban megjelent második lemezük, a Ramones Leave Home, mely Amerikában nem igazán ütött, ám Angliában komoly sikereket értek el, az album a slágerlista 48. helyén tanyázott. 1977-re a Ramones és a Sex Pistols kulcsfontosságú szerepet töltött be a punk rock forradalomban, és "addig üsd a vasat." taktikával még abban az évben kiadták a Rocket in Russia-t. Ez az év változást hozott a csapat felállásában is, Tommy Ramone helyére Voidoid Marc Bee került, aki később felvette Marky Ramone nevet.

Új dobosukkal rögzítették Road to Ruin című lemezüket, mely nemcsakhogy új hangzást hordozott, hanem végre meghaladta a 30 percet is. Bár emészthetőbb lett zenéjük, mégsem váltak kommerszé, és nem tudtak eljutni szélesebb közönségrétegekhez vele. Ugyanez történt a Rock N' Roll High School-lal is, mely egy Roger Corman film zenéje volt.

Az 1980-ban megjelent End of the Century-t a 60-as évek legendás producerével, Phil Spectorral vették fel, vegyes kritikákat kaptak, bár Baby I Love You című daluk egészen az angol Top Ten-ig jutott, és Amerikában is a legsikeresebb Ramones dal lett, 44. helyezésével.

Úgy tűnt, hanyatlásnak indultak, hatodik albumukról, a Pleasant Dreams-ről 1981-ben kiábrándítóan nyilatkoztak kritikusaik. Az egy éves folyamatos turnézás után újra megpróbálták visszanyerni a zeneértők kegyeit, ám hiába a profi producer-gárda, a Ramones elkötelezett hívői kezdtek egyre jobban elpártolni tőlük. Mary Ramone elhagyta a süllyedő hajót, talán túlságosan korán, hisz a helyére beállt Richard Beau - avagy Richie Ramone-nal elkészült Too Tough to Die című lemezükkel (melyet Tommy Erdelyi pruducelt) visszanyerték művészi elismertségüket, és újabb rajongókat szereztek.

A következő években stílusosabb, konvencionálisabb zenéket szereztek, és ez határozta meg karrierjük majd' egy dekádját.

1987-ben Richie Ramone lelépett, helyére újra Marky állt, az 1988-as Ramones Mania-t már vele készítették el. Egyik legtöbbet játszott daluk, a Pet Sematary az azonos című Stephen King horror zenéje volt. Időközben Dee Dee Ramone is kiszállt a bandából, hogy rap karriert kezdjen (csúfos bukás), az új basszista C.J. Ramone (Christopher John Ward) lett.

A 90-es évek elején ketten is alkohol-elvonóra jártak, Joey és Marky súlyos problémákkal küzdött.

92-ben két albummal is meglepték rajongóikat, a koncert lemez Loco Live-val és a Mondo Bizarro-val, ám a fogadtatás gyenge volt. Következő albumaik, az Acid Eaters és az Adios Amigos sikertelen próbálkozások voltak arra, hogy az új nemzedékkel (a Green Day-jel és az Offspring-gel) tartsák a lépést, úgy döntöttek, abbahagyják.

Utolsó koncertjüket az 1996-os Lollapalooza fesztivál turnéján adták, 20 évvel első lemezük megjelenése után