A kezdeti felállás Dave Evans énekessel Sydney-ben rögzítette a Can I Sit Next To You című kislemezt, majd 1974-ben Melbourne-be tette át székhelyét, ahol csatlakozott Mark Evans basszusgitáros és Phil Rudd dobos. Mivel Dave Evans nem volt hajlandó színpadra lépni, a mikrofont a csapat sofőrje, Bon Scott ragadta kézbe. Scott mentalitása jól illett a lázadó rockzenekarhoz: az ausztrál hadsereg nem vette fel soraiba, mert „szociálisan viselkedésre alkalmatlan” volt. 1974-75 ben a bandának két lemeze jelent meg Ausztráliában, a High Voltage és a TNT, előbbi 1976-ban jelent meg az Egyesült Államokban is. Az ausztrál és amerikai turné után 1977-ben Evans helyét Cliff Williams vette át, az ő közreműködésével készült el a Let There Be Rock című nagylemez, az első korong, ami bejutott az amerikai toplistába.

Az igazi áttörést az 1979-es Highway To Hell hozta meg, ami már nemzetközi szinten is jó eladásokat ért el. A felívelő karriernek azonban drámaian vége szakadt: 1980. február 20-án elhunyt Bon Scott - az orvosi jelentés szerint „halálra itta magát”. Scott helyét Brian Johnson vette át, vele készültek el a Back In Black felvételei, ami a csapat legjobb lemezének bizonyult.

1982-ben újabb tagcsere következett, Phil Rudd helyére Simon Wright ült. A nyolcvanas évek első felében az AC/DC a legnagyobb rockbandák közé küzdötte fel magát. A kilencvenes évek közeledtével a zenekar csillaga is hanyatlott, amin némileg enyhített az 1990-es The Razor’s Edge lemezen található Thunderstruck sikere.

A kilencvenes években a csapat továbbra is világ szinten turnézott, és az 1995-ös Ballbreaker című lemezt sok kritikus a csapat nagy visszatéréseként értékelte. Az ausztrál rockerek legutóbb 2000-ben jelentkeztek stúdiólemezzel, Stiff Upper Lip címen.